Tim Burton a ’80-as évek közepén került a filmipar térképére, és azóta is stabilan áll ott, mint egy gigantikus, megkerülhetetlen hegy. Animátorként, fázisrajzolóként, karakterdizájnerként dolgozott egészen addig, amíg első nagyobb sikere be nem robbant a köztudatba. Az 1985-ben készült Pee-Wee nagy kalandja c. filmjében lefektette későbbi sikereinek alapját. Remek, kidolgozott karakteralkotás, olyan sztorival, amiben akkor is történik valami, ha éppen nem történik semmi. Mindezt különleges, egyedi, imitt-amott túlzásokba csúszó humorba csomagolta, és olyan zenéket választott mellé, amelyek később az összes filmjére hatással voltak. Ez nem véletlen, ugyanis ekkor ismerkedett meg Danny Elfman-nel, akire mindig számíthatott, amikor a filmjeihez pontosan illő, ütős zenére volt szükség. Tim Burton kényesen ügyel arra, hogy minél több, minél jobb zene emelje ki a művei hangulatát. Olyan zene, ami tökéletes szimbiózisban van az általa ábrázolt világgal. Ezek a világok pedig egyszerre sokszínűek, és komorak.

Batman filmek

(Batman, Batman visszatér, Mindörökké Batman)

Tim Burton keze az egyik legkeményebb sorsú, legmogorvább szuperhős filmjeibe is belenyúlt. Úgy mutatta be Batman árnyalt, komplex karakterét, ahogy addig még sohasem láthattuk. Bruce Wayne nemcsak az éjszakai alvilág ellen vív szélmalomharcot, hanem a saját démonaival is folyamatosan küzd. Joker teljesen hozza a képregényekben megalkotott kaotikus, őrült formáját - hála Jack Nicholson parádés játékának. A Pingvint eltaszítják maguktól a szülei, torzszülöttsége miatt az emberiség sem fogadja be. Különc figura, akit a lelki traumái teljesen felőröltek. Végül fizimiskája ellenére (Danny DeVito) Batmanhez méltó főellenfél lesz. A Macskanő karaktere is kidolgozott - valahol a jó és a rossz között félúton megreked, és ez így tökéletes. Jim Carrey is tiszteletét teszi a szériában, mint a Rébusz, aki őrült fejtörőkkel és kísérletekkel operálva csinál viccet életből és halálból. Kétarc pedig az egykori gothami elitből kikerült két személyiséggel bíró bűnöző, aki döntéseit egy feldobott érmére bízza. A karakterek sztorija mély, jellemük kidolgozott, és mindez egy tökéletesen kidolgozott környezetben, ami abszolút illik hozzájuk. Gotham egyszerre romlott, nyomasztó, sötét, és ezzel együtt csillogó, fényes. Az időnként groteszk elemekkel megtűzdelt környezethez és cselekményhez mindig tökéletesen passzoló zene a Batman filmek hangulatát időtállóan szavatolja.

Tim Burton és a „horror”

Tökéletesen elegyíti a sötét, fekete humort a szerethető figurákkal. Erre több példát is fel lehet vonultatni. Beetlejuice egy abszurd, kaotikus figura, akit Michael Keaton személyesít meg. Ezúttal a sötét, multifunkciós Batman köpenyt feltűnő, „elegáns” öltözékre cserélte. Tim Burtont nemcsak a filmjei stílusáról, hanem akár a színészekről is fel lehet ismerni, ugyanis szeret a már bevált gárdával forgatni. Beetlejuice pedig leginkább felforgatni szereti mások életét, és persze halálát.

A Karácsonyi lidércnyomás című animációs film szintén Tim Burton nevéhez fűződik. Bár nem ő rendezte, az ő ötletei, kreativitása, humora és rajzai alapján készült, ami meg is látszik rajta. A zenei betétek fantasztikusak, a figurák pedig kívül-belül viccesek. Halloweentown lakói harmonikusan igyekeznek egymás idegeire menni, de a főszereplő Jack, úgy gondolja, hogy ez nem elég. Szeretné letaszítani a Mikulást a trónról, és átvenni a munkáját. Nem igazán úgy sül el, ahogy szeretné, mert a saját hátborzongató világa, és a Mikulás „munkahelye” között akad némi eltérés (például az ajándékok). Jack groteszk világánál, csak a személyisége furcsább. Természetesen a romantikus szál sem maradhat el, Sally, a film „Frankensteinje” azzal varrja időnként össze magát.

Ollókezű Edward

A tökéletes kisváros tökéletes utcájában lévő tökéletesen egyforma házakban élő tökéletes emberek világában játszódik ez a tökéletes film. Azért nem minden tökéletes, mert Edward egy mesterséges, ember alkotta lény, akit mestere nem tudott befejezni, így kezei helyén ollók maradtak. A cím alapján akár valamiféle fura horror is lehetne, főleg, amikor először feltűnik Edward és kilép az árnyékból. Egészen addig lehet ez az illúziónk, amíg meg nem szólal. Valójában egy modern, Tim Burton féle mese. A tökéletes város melletti elhagyatott kastélyban, az emberektől elszigetelve él. A színes házak és kihalt, sötét, pókhálóval teleszőtt kastély kontrasztja fantasztikus. Edward hirtelen a településen találja magát, de önhibáján kívül nem sikerül beilleszkednie. Jóindulat és tiszta segítőkészség vezérli, végül mégis balul sül el minden. Edward figurája a filmben a társadalmi kirekesztés szimbóluma.

Ollói jelképezik azt, hogy képtelen a hagyományos emberi kapcsolatokra, mivel mind fizikailag, mind érzelmileg eltér az emberektől. Karaktere a kívülállók metaforája, akik nem képesek beilleszkedni a társadalomba, annak ellenére, hogy a szívükben jók és kedvesek. Tökéletes görbe tükröt tart az emberiségnek, szóval ha még nem láttad, érdemes megnézni! A film majdnem olyan gyorsan sikeres lett, mint a kisváros hölgytagjainak telefonos információáramoltatási sebessége. Spoiler alert: akkoriban Johnny Depp még egyáltalán nem volt annyira oda a rumért!