Nehéz a kérdés, amennyiben meg kell fogalmazni és le kell írni a választ. Kicsit talán közhelyesen hangzik, de ezt érzi, átéli az ember, ha a híres japán rendező alkotásait nézi. Amikor közel húsz évvel ezelőtt először találkoztam a filmjeivel, minden anime és manga ismeret nélkül, bevallom először kétségeim voltak, hogy nekem való-e. Ez még a DVD-k kora volt, nekem meg eltört a csuklóm és kicsit nyugton kellett maradnom, ezért egy kedves ismerősöm, (azóta már a férjem) elhozta a Mijazaki (Studio Ghibli) gyűjteményét, hogy legyen mit néznem. Egy tizenkét lemezből álló gyűjtemény volt, így az első merítés egészen nagyra sikerült az esetemben.

A hagyományos technika varázsa

A híres rendező 1985-ben alapított meg Takahata Iszaoval és Szuzuki Tosioval közösen az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb animációs stúdióját, a Studio Ghiblit. Egy fontos szabályt határozott meg a filmekkel kapcsolatban, amihez viszont azóta is tartja magát, hogy a számítógépes animáció nem haladhatja meg a tíz százalékot. Egyszer úgy nyilatkozott erről, hogy:

“Abban hiszek, hogy egy animátor valódi munkaeszköze a ceruza.”

Ami az én avatatlan szememet illeti, számomra az első kötődési pont a filmek varázslatosan szép képi világa volt, ami rendkívül egyedi. Sokszor idézi fel akaratlanul is a saját gyermekkorom emlékeimben élő misztikumát. A gonosz szereplők ábrázolása is rendkívüli, hiszen érzékelteti a csúfságukon, torzságukon keresztül a jellemüket, mégsem törekszik a szélsőséges elrettentésre. Tudom, hogy saját bevallása szerint is elsősorban gyerekeknek készíti a filmjeit, de bizony felnőttként is könnyebben kötődöm ehhez a hozzáálláshoz. Emellett annak is jelentékeny szerepe van, hogy animációit a technológia száguldó fejlődése ellenére továbbra is kézzel rajzolja.

Kikhez szólnak a filmjei?

Ahogyan azt az előbb már említettem a filmek többsége gyerekeknek készül, ami alól talán csak a Porco Rosso - A mesterpilóta kivétel. Emellett azonban, ami miatt nem igazán nevezhetőek Mijazaki Hajao filmjei egyértelműen gyerekfilmeknek, hogy rengeteg fontos, hasznos és erőteljes üzenetet hordoznak az idősebb generációk számára.

A karakterei, ahogy az életben is az emberek, nem egyértelműen jók vagy rosszak, a jellemeik összetettek és aprólékosan kidolgozottak. Nem a külsejük határozza meg a történetben betöltött szerepüket, és képesek, valamint hajlandóak is változni, fejlődni, beismerni a gyengeségeiket. A filmek hangulatát a japán folklórral átitatott különleges atmoszféra jellemzi. Tabuk nélküli veszteség-feldolgozás, a hétköznapi érzelmek megélése, pacifizmus, és gyermeki báj utolérhetetlen elegye.

A legújabb: A fiú és a szürke gém

Egy 2023-ban bemutatott, félig önéletrajzi ihletésű fantasy filmről van szó, ami a második világháború idején játszódik Japánban. Mijazaki ezúttal is a hagyományos értékrend mellett teszi le a voksát. Főhőse, Mahito gyakorlatias és bátor, aki az édesanyja utáni vágyakozás okán egy olyan világba lép, amelyen élők és holtak osztoznak. Mijazaki a film cselekményéhez visszanyúl a saját gyermekkorához, illetve korábbi műveire is sokat utal benne.

A kiváló zenei aláfestést ezúttal is Hiszaisi Joe készítette. A gyártás hét évig tartott és ez lett a valaha készült legdrágább japán film. A női főszereplőket a japán rendező a saját bevallása szerint édesanyjáról mintázza, akit nagyon tisztelt, így ezek a szereplők kimondottan erősek és fontosak. A történetből nem szeretnék sokat elmesélni, mivel a filmet még most is vetítik a hazai mozik, így ha valaki kedvet érez hozzá, először inkább nézze meg. Aki azonban csak most ismerkedik a rendező munkásságával, annak éppen a mélységei miatt nem biztos, hogy ezzel a filmmel érdemes kezdeni.

A titok az, hogy…

Nem tudom, hogy van-e bármiféle titkos összetevő, ami miatt ennyire szerethetőek Mijazaki Hajao filmjei, és amitől, túlzás nélkül állítható, hogy szinte mindegyik kultfilm. Az viszont biztos, hogy az a küldetéstudat, maximalizmus és az az elszántság, ami minden egyes munkáját áthatja, a tisztelet ami minden karakter jellemének megrajzolásában tettenérhető, biztos, hogy utánozhatatlanná teszik. Nem véletlen, hogy a Chihiro Szellemországban című film elnyerte az Oscar díjat a legjobb animációs film kategóriában.

A szereplők jellemei annak ellenére (vagy talán pont azért) erősek, hogy hétköznapi emberek, mindenféle szupererő vagy különleges megjelenés nélkül. Őszinték és ettől az egész történet is őszinte, könnyen ragad magával, hiszen emlékeket, hangulatokat, érzéseket idéz. Aki elég nyitott hozzá, az sokat tanulhat Mijazaki Hajao filmjeiből, amelyek üzenetei még napjainkban is tökéletesen időtállóak. A háború nem old meg semmit, sőt, és semmi, illetve senki nem egyszerűen fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Sokszínűek vagyunk, és mindenkiben van valami jó, valami hasznos, valami szerethető. Ezt érdemes észben tartani, még akkor is, ha néha keresni kell.